Az Ügyész

Magduska és Ede kart karba fonva, emelt fővel léptek ki a kihallgatószobából. A kihallgatást vezető tiszt erélyesen eléjük lépett:
– Mégis mit gondolnak, hová mennek? A hölgy előzetes letartóztatása még életben van! Senki nem megy sehova!

Ebben a pillanatban lépett be az ajtón az Ördögh maga egy fekete kabátot viselő, szakállas ráncos arcbőrű férfi társaságában.
– Akkor most szépen rögzítjük a tényállást, és lehiggadunk – szólalt meg az idegen.
– Gyermekem ne izgulj, ez az úr itt régi osztálytársam, segíteni jött.
És az osztálytárs belekezdett:
– Jó napot kívánok. Fehér Attila, Központi Ügyészség, Kiemelt ügyek. Azért jöttem, hogy szakmai segítséget nyújtsak mindkét félnek – homályosított fel mindenkit az idegen.
– Tehát, ha jól vagyok informálva – és lapos pillantással végigmérte a Magduskát, a Tisztet és az Ördögh-öt – az itt jelen lévő Ördögh Magduska véletlenül elgázolt egy embert parkolás közben az előtte parkoló autók egyikével. Eddig helyes?
– Igen – közölte kényszeredetten a Tiszt.
– A vádlott bűntettlen előéletű, szavahihető, a szökés veszélye nem áll fenn. Így a nyomozóhatóság, tekintetbe véve az összes körülményt, szabadlábra helyezi, az előzetes letartóztatását felfüggeszti a további eljárásnapig, amikor is az ügyészség és a bíróság lefolytatja a bűntetőügyét. Igaz?
– Iiiiiiiiigen – mondta ki még nehezebben a Tiszt – deeeeeeeee, a két szemtanú nagyon határozottan állította, amit állítottak, így nem lehet egyértelműen kizárni, hogy szándékos emberölésről van szó.
– Valóban – ismerte be az Ügyész – de, és azt hiszem ez most a leglényegesebb pontja az ügynek: Képes – e egy NŐ, egy akármilyen átlagos nő, felindult állapotában, olyan bravúrosan megtervezni és kivitelezni egy gyilkosságot AUTÓVEZETÉS közben, amely során PARKOLni kell, parkoló autókat megfelelő erővel meglökni, hogy a közelben tartózkodó későbbi áldozat valóban áldozattá váljék. Ugye belátja már, hogy ez még egy kaszkadőrnek is hónapokig tartó gyakorlással sikerülhetne csak. Meggyőződésem, hogy a bíróság is gyorsan le fogja zárni ezt az ügyet, véletlen balesetnek minősítve az esetet. Mellesleg a tanúknak igazmondási kötelezettségük van, de ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen az igazat mondják. Lehet, hogy elhiszik, hogy láttak valamit, de a valóságban csak egy releváns filmjelenet ugrott be nekik.

Mindenki egyetértett a bravúros okfejtéssel. Legalábbis Ede, Magdus és az Ördögh maga nagyon bólintgattak a fejükkel. És ez egyes törzsi kultúráknál még ma is a beleegyezés jele.
– Rendben. Igaza van. De a papírmunkát még meg kell várniuk. Nem lehet csak úgy kisétálni innen!

Nagyon segítőkészen és készségesen megvárták, míg minden papírmunkát elintéztek, majd kiléptek az épületből. Magduska azonnal elpityeregte magát:
– Jaj, már azt hittem a karácsonyi csengettyűket meg se fogom hallani idén!
– Ugyan bogaram! - csitítgatta Apja, ám ránézve a tébláboló Edére, azonnal átengedte neki a nemes feladtatot, maga pedig az Ügyészhez fordult!
– Nem is tudom, hogyan köszönjem meg! Nagyon hálás vagyok! Volna kedved csatlakozni hozzánk egy ünnepi vacsorára?
– Nem, nem barátom! Most csak lábatlankodnék, viszont, ha megengeditek, szeretnék az ügy közelében maradni. Nagy dicsőség lenne képviselni azt a személyt, aki meghiúsított egy karácsonyra időzített terrortámadást. Ez nekem mindent megérne. Tudod képviseltem már a vádat bűnszövetkezetben elkövetett tettesek ellen, gyilkosok, rablók, piti betörők, feleségverők és gyermekmolesztálók ellen, de ez az ügy feltenné a koronát a pályámra. Ilyen bűntetőügy még nem volt az országban. Történelmet fogunk írni. És én benne akarok lenni!
– Boldogan, boldogan. Nem is mertelek felkérni! Ugye jó lesz így Magduska?

De Magduska nem mondott semmit. Feje Ede vállán pihent. Mindenki úgy vette, hogy akkor most ez rendben van.
– Akkor tájékoztatlak benneteket majd az ügy folytatásáról. Kirendelnek majd egy bírót – lesz nagy kézitusa, hogy ki kapja meg az ügyet, már látom – villantott meg egy csibészes mosolyt az Ügyész – és feltételezem, gyorsított eljárásban ítéletet hirdetnek. Precedens lesz, én mondom nektek, precedens lesz!

Gyorsan kezet fogott mindenkivel, Magduskának kezet csókolt, és elrohant, hogy szétkürtölje a szakmában, átáll a másik oldalra és Magduskát fogja védeni. Grátisz, csak az ügy miatt.

A három muskétás beült a Golfba, és elindultak. Vagyis csak indultak volna, mert a Golf úgy döntött, Magduskát akarja a kormányhoz. A már ismert koreográfiával Apus betolta, Magduska a kellő pillanatban gázt adva, sebességbe rakva elindultak. Majd tíz méter után helyet cseréltek. Mindenki belátta, ha tényleg vacsorázni akarnak, jobb, ha Apus vezet.

Eközben otthon, a megterített ünnepi asztalnál ülve kezét tördelte Anyus. Tudta, mi történik, mert Őt is felhívta Apus, de még nem szóltak neki, hogy Magduska távozhatott. Így mikor megszólalt a csengő, sikítva felugrott, felborítva a virágnak odakészített vázát a vízzel. Elázott a terítő, a szalvéták és a gondosan odakészített és rafináltan hajtogatott ültetőkártyák. Magdus anyus ugyanis fejébe vette, hogy mindent meg akar tudni az Edéről, ehhez viszont úgy kell asztalhoz ülniük, hogy Ede közelebb legyen hozzá, mint Magduskához. De mit számított már mindez....

Repült a csengőhöz, és mikor meglátta féltett gyermekét, zokogva ölelte magához. Edével váltottak egy gyors kézfogást, és azonnal a nappaliba telepedtek. Anyus mindent tudni akart, és mindent meg is tudott. Profi kérdező volt. Mikor megtudta, hogy a rendőrök úgy találták meg a bombákat, hogy Ede a tollat az autó alá rúgta, így a rendőrnek alá kellett mászni, összecsapta tenyerét, lehajtotta fejét, majd egy másodperc múlva könnybe lábadt szemmel azt mondta:
–  Ede, egy család a Jóisten akaratával és engedélyével kétféleképpen jöhet létre. Házassággal és születéssel. De maga most a mi családunk tagja lett. Megmentette a lányomat a biztos börtöntől, és én ezzel akkor is fiammá fogadom, ha önnek már van Mamája.

Ede és a Magdus is nagyon meghatódtak. Magdus Apus megfogta felesége kezét, és kedvesen mondta:
– Szívemből szóltál. De most lássunk a vacsorához, mielőtt még elúszik a hal!

Asztalhoz ültek, és először a házasságuk alatt nem a virágátadással kezdték a vacsorát, mivel a nagy kavarodásban elfejtették megvenni. Anyus úgy tett, mintha nem számítana, de este, lefekvés előtt egy fekete tollal aláhúzta a dátumot és odaírta: Családi tragédiák: Magduska balesete és nem kaptam virágot! Mert a Magdus Anyus már csak ilyen volt.