Bevásárlás

Volt már szerelmes. Persze, hogy volt. Elvégre, akivel ez nem történik meg negyvenéves korára, azzal tényleg valami nagy baj van. Magduskával nem volt.

Az oviban Szabó Pistikével volt állandóan párban, és ha valaki közéjük mert állni, annak annyi volt. Általánosban a Kis Palival olyan erős volt a szerelem, hogy Pali minden nap megrángatta a Magduska copfját, Magduska pedig a szerelem hevében jól bokán rúgta. Hosszú kapcsolat volt. Hetedik év végére Magduska haját tövig vágták a szülei, Pali meg 3 hónapig gipszben járt. Innen is látszik, hogy Magduska tud szívből és igazán szeretni.

Az Edéért most teljes lánggal égett. Mondjuk a kis égőn. Ebben a korban már óvatosan kap lángra az ember. Pláne, ha Ördögh. Így miután tisztázódott a bogár kérdés, és kellemesen megreggeliztek, melynek során ismét kiderült, hogy igenis van olyan, hogy két ember egymásnak rendeltetett, tapinthatóvá vált a kérdés: Hogyan tovább?

Magduska szerette volna húzni az időt, ezért egy ravasz csellel azt mondta:
– Ede, tudom, hogy ez a reggeli csapnivaló volt, estére összedobok valami egyszerűt, ha volna esetleg kedve...- Örömmel! - vágott közbe a fellelkesült Ede.
– Nos, akkor gondolom, este 6 mindkettőnknek megfelel....
– Boldogan!

Ezzel a végszóval Magduska az ajtóhoz kísérte Edét. Majd bezárta az ajtót. És nekikezdett:
- Tiszta hülye vagy!!!!! Idióta! Ökör! Méretes barom!!! - és még folytatta saját gyalázását. A gond az volt, hogy a mötyögén kívül máshoz nem nagyon értett. Egy férfit 15 év házasság után, szerda este lehet laposhússal várni, de első közös vacsorára tökéletesen alkalmatlan.

Magduska gondolkodóba esett. És nem véletlenül volt 3 szekrényre való könyve. Majd keresek valami egyszerű receptet, gondolta. Más nő is ezt csinálja. És most meglepő módon szimpatizált a más nőkkel. Három órát töltött a könyvei között és szomorúan konstatálta, hogy egyetlen szakácskönyve sincs, ellenben az egyik krimiben remek leírás szerepel egy mérgezett vacsoráról.
– Na, akkor megfőzöm ezt, csak majd nem teszek bele sztrichnint.- mondta ki hangosan is, hogy a falon mászó pók egyetértését is elérje.
– Akkor lássuk a receptet. - Na ezzel már volt egy kis gond, mivel tökéletesen elítélhető módon a könyv szerzője átugrott néhány, az étel elkészítéséhez igenis nélkülözhetetlen részletet. Mint például a hozzávalók felsorolása. De azért Magduska száját összeszorítva, jegyzetfüzetével a kezében kereste ki a legominózusabb részletet.

„..... a hagymára rádobta a gombát. Ízes gombákat választott, hogy jókedvűen egye majd meg férje. Tett bele rókagombát, kucsmagombát és csíkokra szelt laskagombát. Mikor a gomba már jó volt, rádobta a húst, bőven megfűszerezte. A borsból kicsit többet is rakott, mert nem volt biztos benne, hogy a sztrichnin íztelen..........., majd mikor már megpuhult a hús, felöntötte tejszínnel és friss tárkony vágott bele..... tálalás előtt az egészet a tésztára borította”

No akkor, kezdte a jegyzetelést Magduska:
– Kell hagyma. Vajon mennyi? Meg gomba, az hál' istennek elég pontosan szerepel – sorolta a póknak.
– Meg hús. A fene egye meg! Milyen hússal mérgezte meg ez a némber az urát?!........... meg só, az biztos kell, fűszerek, meg bors, tejszín, tárkony. Ez biztos valami borféle – gondolta, mivel sokszor olvasta már, hogy egynémely ételbe bort öntenek főzés közben.

És felvidult. Lám, lám, nem is olyan nehéz ez a főzés. Kiment a konyhába, hogy megnézze, milyen fűszerei vannak. Beköltözéskor nagy lelkesedésében mindenfélével feltöltötte a konyhát, de a mötyöge és sült krumpli nem sok fűszerezést igényel, így gyakorlatilag nem is használt semmit. Egy percre átfutott rajta a gondolat, hogy felhívja Anyut, de aztán ettől kiverte a jeges veríték, és ünnepélyesen megesküdött magának, hogy jó darabig nem avatja be szüleit az Ede és a főzés titkába. Sőt, inkább a telefont se fogja felvenni egy pár napig, úgyis csak a szülei hívják itthon.
– Az ördög sohasem alszik – és itt most az Anyukájára gondolt. A szekrényben nem volt használható fűszer, pontosabban aminek még jó lett volna a szavatossága. Ezért pontosította a részleteket. A lista így nézett ki: hagyma, gomba, bors, hús, tejszín, tárkony és valami tészta.
– Irány a Tesco – kiáltotta lelkesen, majd maga is megdöbbent, hogy ez az ő száján jött ki. A Tesco-t eddig, mint szitokszót használta. Aztán csak megvonta a vállát, ilyen kis apróságokon most nem fog tökörészni, itt egy komplett méreg nélküli vacsorát kell megfőzni, és ehhez a legjobb hely a bevásárlásra, a Tesco.

Felöltözött és nekiindult. Hamar odaért. Tömeg volt. Hát persze, három nap és itt a karácsony, jutott eszébe. És eközben azonnal beugrott, hogy harisnya és kalap. De fogalma sem volt, hogy ez most mi is.

Kosarát tolva, dudorászva ment a tömegben. A zöldségeknél olyan sokan voltak, hogy a kosarat a sor elején hagyta, úgy kereste meg a hagymát és a gombákat. Megtalálta, lemérte, és dudorászva a kosarába tette. Fel sem tűnt, hogy a kosárra egy fekete női táska van akasztva, és már van benne 2 liter tej meg egy kenyér. Boldogan haladt a következő célja felé: fűszerek. Itt sem volt kevesebb ember, ezért most is a sor elején hagyta a kosarat. Kicsit tovább tartott a nézelődés, mint eredetileg gondolta, mert itt kiderült, hogy a tárkony nem bor, hanem fűszer, és lehet is kapni szárítva. És ha már ez a felfedezés megvolt, végigolvasgatta a címkéket, hátha érni még meglepetés. A sáfrányról eddig azt hitte cipőkellék, erre most itt van kis üvegben. Jó tíz percet szöszölt a polcok között, és a tárkony címkéjét olvasgatva ért ki a kosarához. Csak beledobálta a fűszereket és máris ment lelkesen tovább. Apróság volt csupán, igazán nem figyelhet az ember mindenre, hogy ezen a kosáron egy kék hátizsák volt felakasztva, és még gyakorlatilag üres volt, egy AutoBild magazint leszámítva.

Magduskának nagyon jó kedve volt. Lám, lám, milyen üdítő is tud lenni egy bevásárlás. A hangosbemondó életre kelt:
– Kérjük azt a kedves vásárlónkat, aki véletlenül nem a saját kosarát tolja, legyen kedves visszamenni a zöldséges részlegre! Köszönjük!
– Micsoda emberek vannak, az ész megáll – dohogott magában Magduska. És közben lelkesen vásárolt tovább. A legkritikusabb részhez ért. Húst kell venni. Megállt, és gondolkozott, mi is legyen a helyes taktika. Hozzá volt szokva az ilyen taktikai egy percekhez, rendszeresen alkalmazta a revíziók során. Majd döntött. Mosolyogva odalépett a hentespulthoz, és csevegő hangnemben mondta a hentesnek:
– Milyen szép húst tudna adni a kínálatból a tejszínes-gombás-tárkonyos vacsorámhoz, kedves Uram? Én nem tudok dönteni, minden olyan jól néz ki!
– Nos, ha csirkemellet visz, az gyenge, finom ételt ad, de egy jó borjú isteni tud lenni, bár nem mindenki szereti a borjút. Tudok még ajánlani – mondta volna tovább készséggel a hentes, de Magduska közbevágott.
– Oh, a csirkemell tökéletesen megfelel. Két személyre legyen kedves kimérni – mondta jelentőségteljesen és kicsit csábosan. Persze ez nem nagyon ment neki. Sokkal inkább tűnt részegnek, mint csábosnak. A hentes kicsit furcsán nézett, de kimérte a húst.

Magduska megfordult, laza mozdulattal a kosárba dobta a szerzeményt, majd kecsesen tovalibbent. Hárman néztek utána döbbenten: a hentes, a kosár valódi tulajdonosa és a sorban következő vevő. A hentes a telefonért nyúlt. Közben a hangosbemondó megismételte a korábbi bejelentését, de a zöldséges helyett, most a fűszer és ételízesítők területet jelölve meg.
– Micsoda emberek vannak – jegyezte meg megint Magduska.

Elhaladt a fehérnemű részleg előtt, ahol bevillant a harisnya szó, de nem tudta, hogy miért is. Viszont meglátott egy gyönyörű, fehér alapon, fekete virágmintás, diszkrét hálóinget és úgy döntött, megveszi. Nem az éjszakában rejlő lehetőségekre gondolt, hanem, hogy épp itt az ideje, hogy ne pizsamába aludjon, mint egy kisgyerek.

Útja a műszaki osztály mellett vitte el, és legnagyobb megdöbbenésére a kiállított összes tévén a Joshi Barat ment. Felháborító, gondolta. Nem igaz, hogy nem lehet igényes műsorokat adni. Elhatározásra jutott. Odament a legközelebbi készülékhez és addig nyomogatta a P jelű gombot, míg a Nóta Tv-hez nem ért.
– Így – mondta nagy elégedetten – kultúrát ide!

Azt már sajnos nem vette észre, hogy sikerült azt az egyetlen tv-t átállítania, amire a műszaki osztály majdnem összes tévéje rá volt kötve. Boldog arccal sétált ki a sorok közül, meglódította a bevásárlókosarat és a pénztár felé fordult. Egy szőrös férfikéz fogta meg a vállát.
– Asszonyom, mégis mit képzel?! Ellopja más kosarát? - mordult rá a biztonsági őr, akit a hentes riasztott.

Magduska ekkor nézett bele úgy tényleg a kosárba, és meglepetten látta, hogy egy 6 éves forma fiú vigyorog rá. A fiú a szülei felé fordulva ordította:
– Anya, a néni most elrabolt?

Magduskát a biztonsági irodába kísérték, ahol heves sírógörcs közepette elmondta, hogy ő csak egy sztrichninmentes vacsorához szeretne bevásárolni, amivel csak tovább rontott a helyzetén. Már rendőrt akartak hívni, mikor megjelent a biztonsági szolgálat vezetője, aki véletlenül a bankban is ott volt. Sikerült így az egészet a poszttraumatikus sokknak betudni. Emberek közé már nem engedték be, így az egyik biztonsági őr szedegette össze helyette a dolgokat, és még fizetnie sem kellett. Ajándék, de idén már ne jöjjön, kérték.

Hazaérve vacsorakészítéshez látott. A hagymát odaégette, a gombát rosszkor tette bele, és teljesen elsózta. Igazándiból, ahhoz, hogy jó legyen csak a sztrichnin hiányzott, de az nagyon. Fél hatkor az asztalra csapott és azt mondta:
– Én ezt így nem csinálom! Ha kellek neki, így is kellek neki! - azzal fogta és felhívta a sarki étteremet és vacsorát rendelt két személyre. Bort is hozzanak – jutott eszébe idejében, hogy a nagy felfedezések közben, miszerint a tárkony nem bor, azt el is felejtett vetetni az őrséggel.

Boldogan várta Edét a megbeszélt időben. Ami a mai napból kihozható volt, azt ő megtette. A többi már csak Edén múlik.