Véletlenül kinyírtam, baj?

Magduska csak forgatta a fejét, és a négy férfit nézte. Nem tudta eldönteni, hogy ezek végül is mi a fenét akarnak tőle. Szavukat se értette, a kifejezéseik sem voltak valami egyértelműek, mikor meg megpróbálta mimikáról kitalálni, hogy mi játszódhat éppen, rá kellett jönnie, hogy egy, ezeknek nincs mimikája, kettő, neki meg gyakorlata nincs abban, hogy milyen arckifejezés milyen jelentéssel bírhat. Nem CIA ügynök, csak egy egyszerű APEH ellenőr, ott ez nem elvárás. Jelenleg.

Puma döntésre jutott. A nők szívére mindig lehet hatni.
– Jól van, nézd, értem én. Mi itt most rád törtünk, elraboltunk, és dacos vagy. De ez a te érdekedben történt. Miattad, érted! Ha megállnak előtted a flancos nyomozó urak, bekerülsz a rendszerükbe, aztán ha csak elszellented magad, tudni fogják. Hát mi lesz az emberből, ha még csak egy jót sem finghat?

Úgy érezte, remek kis beszédet adott elő. Ahogy a többiekre nézett, mind helyeslően bólogattak fejükkel. Csak az az elvetemült nő nézte elmélázva a plafont.

Ekkor Rodrigo vette át a stafétát.
– Aslan fontos ember volt. Az egyetlen, aki arc nélkül, profi módon, de minden szervezettel barátságosan dolgozott. Oroszlán volt Aslan. És aki Aslant elintézi, az egy hős lesz. De csak akkor, ha Aslan vérző teteme mellől felveszi a sors által nyújtott lehetőséget, és él vele!

A Puma és Mr. Smith is helyeslően bólogatott.

Magduska kezdte kapiskálni már. Aslan, ez valami arab szó lehet. Ja, ezek biztos iszlám hívők.
– Allah akbar! – mondta az egyetlen mondatot, amit egyszer egy filmben hallott. Vagyis: Allah nagy.

A Puma, Joe, Mr Smith és Rodrgio döbbenten nézett.
– Ez meg mi a szar volt? – súgta oda Rodrigo Joenak.
– Nem tudom, de ez a nő nekem nagyon gyanús. Biztos, hogy nem beépített ember?

Puma intett a többieknek, hogy hagyják csak, majd Ő.
– Allah Akbar!

Magduska megnyugodott. Na jó, akkor ezek csak valami iszlámista banda tagjai. Kicsit gondolkodott, majd eszébe jutott. Nincs rajta kendő, pedig az kötelező a hívők körében. Lehet, hogy ezért ilyen izgatottak ezek?

Mivel úgy gondolta, legegyszerűbb, ha finom célzásokat tesz rá, a felé forduló Pumára nézett mereven.

Puma arra gondolván, hogy most végre övé Magduska teljes figyelme, lezseren féllábával rálépett egy székre, majd könyökével térdére támaszkodott, így feje egy vonalba került Magduskáéval.
– Így kettőnk között, igazán elárulhatná hogyan jutott Aslan nyomára? Miből jött rá, mire készül? Követte, hmmm?

Magduska szemével felfelé nézett a saját feje teteje irányába. Puma rögtön kapcsolt.
– Oh, értem. Föntről jött a tipp. És kitől?

Magduska nem értette, hogy ezt miért nem lehet megérteni? Csak adják a kendőt és kész. Mérgében fújtatott egy nagyot.
– Áh, értem! – csapott le megint Puma. Legfelső körök. Igen, mindenki sáros valamiben odafent. Fizettek magának? Mennyit kapott?

Magduska kezdte azt gondolni, hogy mégsem a kendő lesz a baj, de akkor meg mi? Talán a Luigi? Ezeket küldte volna a Maffiózó? Tényleg! Biztos az a mocskos Maffiózó keze van a dologban!
– Nem mentem el az utolsó alkalomra, mert akkor halt meg a Kovács néni, aztán most így áll rajtam bosszút. – gondolta. És nagy dacosan felszegte a fejét. Na, ezek aztán beszélhetnek neki! Luigi, kitartás! Én nem adom fel! – és harci kedve magasra csapott.

Puma csak nézte, hogy a nő arca megkeményedik, dacos lesz, fejét felszegi, és mereven nézi a falat.

Odafordult a többiekhez.
– Nem jutok vele semmire. Szerintem kiképzést kapott. Nem marad más hátra, kényszeríteni kell, hogy feladja megbízóit, és hogy hogyan talált Aslan nyomára. Vallatni fogjuk! Mr. Smith, készítsd elő az injekciókat. Menjünk vele a hátsó szobába, hátha sikítozni fog. Rodrigo, te hozd a nőt! Joe, nézz szét kint, hogy minden rendben-e!

Rodrigo kelletlenül odalépett Magduskához, és leoldotta a kötést, amivel lábát a szék lábához kötözték. Azt akarta, hogy Magduska úgy sétáljon el saját lábán a másik szobába, hogy a szék hozzá van kötözve még.
– Stand up! – szólt Magduskára.

Erre még emlékezett, és meg is próbálta, de elgémberedett lába nem engedelmeskedett. Aggódó arccal nézte lábait. Rodrigo is odanézett. Megemelte Magduska lábát, majd elengedte. A gravitáció működött a szobában. Összenéztek, Magduska döbbent arcán egy könnycsepp gördült le.

Ezt ne, na ezt ne!! – gondolta magában Rodrigo. Egyszerűen utálta, ha egy nő sír. Kedvesen elkezdte hát ütögetni Magduska lábát, hogy visszatérjen a vérkeringése a rendes mederbe, ám ahogy lóbálta a lábat, és közben ütögette tenyere élével, véletlenül megütötte a térdkalács-reflex pontját, és Magduska lába gyönyörű ívben állcsúcson rúgta. Mivel Rodrigo maga is egy laza guggoló pózban volt, készen arra, hogy felálljon, izmai engedték a mozdulatot tovább vinni, így kecses ívben az asztalra szállt. Ekkor ért vissza Joe. Nem látta, hogy ténylegesen mi történt, csak azt, hogy Rodrigo szép ívű pályára áll. Odalépett, és előredőlt, hogy Magduskának lekeverjen egy nagyot, csakhogy ekkorra már visszatért lábaiba az élet, így felállt, és hogy segítsen, körbefordult, hogy hol találhatna szegény embernek vizet, így a szék lábával pofán kapta az éppen érkező Joe-t. Megtett egy teljes kört, mert azon az oldalon nem látott se poharat, se vizet, így volt alkalma még egyszer lendületből fejen kapni Joe-t. Több utcai késelés veterán hőse, a bronxi utcák fehér boxbajnoka kiütve feküdt a földön. Mr. Smith nézett ki a másik szobából, hogy miért nem jönnek már. Mikor meglátta a fenekén székkel járó Magduskát és a két alélt társát, visszaszólt a Pumának.
– Fegyvert! A nő elintézte Joe-t és Rodrigot!

Puma egy Beretta AS70-est szorongatott kezében. Felkészült rá, hogy lelövi a nőt, de nagyon fontos volt, hogy megtudják, hogyan jutott Aslan nyomára. Ezért lassan és érthetően megpróbálta megkérdezni.
– Hogy találta meg Aslant? – és hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, végre kibiztosította a fegyvert.

Magduska megértette. Hogyan találtam meg Alsant. Ezt akarják tudni. Okés, ki az az Aslan? Az ember gondolatait nagyon ki tudja tisztítani, ha egy fegyver csövével néz szembe. Magduska is tisztán kezdett emlékezni, hogy a papírokon, amiket a Tizedessel elfaxoltak, ez a név is szerepel. A fegyver tényleg jótékonyan hatott a gondolkozására. Megértette. Ezek azt akarják tőle megtudni, hogy hogyan jött rá, hogy ki az a fickó, és miért ölte meg. Nyelt egy nagyot, és bevállalta. Összeszedte valahogy az angol szavakat. És mivel úgy gondolta, ha lassan mondja jobban megértik, szótagonként rágta szájukba.
– Véletlenül kinyírtam, nem tudtam a nevét, baj?

Puma csak pislogott, mint béka a tavirózsán. Ez nem lehet. Aslan volt a rombolás Góliátja, erre jön egy ilyen kis senki???? Már-már kezdte leereszteni a fegyvert, mikor ráeszmélt, a nő most húzza kelepcébe! Észnél kell lenni! Két társát már elintézte!

Ekkor fegyveresek rohantak be a félig nyitva hagyott ajtón, és mielőtt Puma azt mondhatta volna, hogy brekk, már bilincs volt a kezén. Nem értette, nagyon nem. Vagyis dehogynem. Mélységes tisztelettel biccentett Magduska felé.
– Profi! Igazi profi! – ezzel elvitték.

Magduska csak nézte a kavarodást. Mi a fene folyik itt, és miért nem veszi már le valaki a fenekéről és a karjáról a széket?! Ekkor lépett elé a Maffiózó.
– Jöjjön, hölgyem! Mára már elég volt az izgalom, menjünk, főzzön nekünk valami finom olaszosat!

Magduska nem mert szólni. Levágták a köteleit, a szék a padlón koppant. Fogalma sem volt, hogy mi történt és történik körülötte, de elhatározta, ha egyszer az életben választania kell, akkor az olasz maffiát fogja választani. Volt alkalma végignézni, ahogy az alélt Joe-t és Rodrigót megbilincselik, és hordágyra rakják.
– Véletlen volt, tudja! Nem tehetek róla! – mondta a Maffiózónak.

A maffiózó szeme sarkából végigmérte, majd azt mondta:
– Ha maga mondja.........