A Bogár

Álmosító reggel volt. Magduskának fogalma sem volt, hogy miért ébredt fel. Munkanap van és a vekker csörgött, vagy hétvége, és csak valami nesz volt? Na jó, ha felébresztette, akkor nyilván nem nesz, de zaj. Megpróbált koncentrálni. Igen nehezére esett. Gondolatban végigfutotta, hogy hallott-e óracsörgést, és a válasz az lett, hogy nem. Ergo, hétvége van. Akkor jó, most semmi kedve nem volt felkelni. Ekkor döbbenetes dolog történt. Megmozdult a takaró, pedig Magduska mozdulatlanul feküdt. Megdermedt. Nyelt egy nagyot. Fejét nagyon lassan, milliméterről millimétere fordította a takarómozgató felé. És közben félt. Rettenetesen félt. Istenem, ki van az ágyamban???? Egyenlőre ez az egy probléma izgatta, az ennél nagyobb problémák még nem érték el az ingerküszöbét.

Nem akart kihívóan viselkedni, ezért csak addig fordította fejét, míg ki tudta venni az idegen körvonalát. Háttal feküdt neki, és nyilvánvalóan kevés volt kettejüknek Magduska egyszemélyes takarója, ezért volt hát a mozgatás.

Amennyire lehetett, Magduska megnyugtatta magát. Oké, ez egy ember. Láthatóan férfi, és ezen a ponton még a korábbinál is nagyobb nyugalom járta át. Nem gondolt semmit a MÁS emberekkel kapcsolatban. Tőle azt szeretett mindenki, akit csak akart. Tüntetni sem tüntetett senki ellen és mellett soha. – Minek? – kérdezgette. – Az én véleményem őket biztosan nem fogja megváltoztatni. – Mondhatnánk úgy is, hogy toleráns volt. Egészen addig a pontig, míg saját maga nem került a kérdés középpontjába. Hívő katolikusnak nevelték, bár enélkül is azt gondolta, hogy egy nő egy férfi mellett lehet igazán boldog. Más kérdés, hogy ő még ilyen férfival nem találkozott.
– Most viszont itt van ez a kellemes méretű hát. Egész kellemes. De. – És ez a de rettenetesen megrémítette Magduskát. Hogy a pritymákba került ide?!!!

Nagyon ravasz módon azt találta ki, hogy óvatosan kioson a fürdőszobába, felöltözik, majd teljes harci díszben fogja kérdőre vonni a Kellemes Férfi Hátat. Nagyon lassan kidugta a lábát a takaró alól, és azonnal elképedt. Nem volt rajta a pizsamanadrágja. Borzasztó rossz érzéssel emelte fel a takarót, és kevés kellett, hogy ne kapjon azonnal infarktust. EGYÁLTALÁN nem volt rajta pizsama. A teljes pőre valóságában feküdt ott. Nyelt egy nagyot és a Kellemes Férfi Hát felőli takarórészt is megemelte. És bennszorult a levegő. A Kellemes Férfi Hát is meztelen volt. Páni félelem öntötte el. – Ki a fene ez? Mit csináltam én vele meztelenül? Miért fekszik az ágyamban? És egyáltalán, hogy került ide??? … – és alig merte bevallani, hogy arra is gondolt, hogy csak egy picit legyen szebb az Ördögnél. És most konkrétan az apukájára gondolt. Így, "h" nélkül. Ettől még jobban elszégyellte magát. Mert az apukája elég jóvágásúnak volt mondható, de Magduska már sokszor feltette magában a kérdést, vajon mit látott benne anno Anya? Ezektől a vad gondolatoktól még mélyebb pánikba esett, és vadul gondolkozott. A legeslegfontosabb kérdést még magában sem merte feltenni: – Hogy hívják??? – Mert a meztelen férfinál csak egy név nélküli férfi lehet ijesztőbb.

Tényleg, de tényleg nagyon óvatosan kiosont a fürdőszobába, és mivel egyenletes légzést hallott, biztos volt benne, hogy az Idegen Férfi nem ébredt fel. Letusolt – nem tudta, hogy kell-e, vagy nem, de APEH ellenőrként mindig a biztosra ment. Aztán szépen felöltözött. A tükör előtt megállt kicsit. Szemlélődött. Nem rossz a látvány. És igen, miért is ne találhatná ezt egy felnőtt, egészséges férfi vonzónak. És az egész gondolatmenet nagyon vidámmá tette, és mire kiért a konyhába, már el is felejtette a korábbi pánikot. Jókedvűen nekiállt kávét főzni. Míg a kávéra várt, a gyönyörű tiszta ablakon keresztül a Mátyás Templom tornyán megcsillanó reggeli napfényben gyönyörködött. Közben kávé illata terjengett a levegőben. Szürrealisztikus volt. A kávé lefőtt. Bögréért nyúlt.
– Csodálatos szép reggelt Magduska! – Magduska sikoltott egyet és a földhöz csapta a bögrét. Lassan, nagyon lassan megfordult. Még mindig nagyon szürrealisztikus volt minden. Egy meztelen, elfogadható kinézetű férfi állt vele szemben. Magduska nagyon halkan, szájmozgás nélkül suttogta:
– Istenem, szebb, mint az Ördögh – és most a "h"-t is odasuttogta. Cserébe nem tudta, hogy mit is kellene hangosan mondani, így csak biccentett. Azt gondolta ezt lehet kedves biccentésnek, hivatalos állásfoglalásnak és barátságos bocsánat kérésnek is venni. Ez már igazán csak a férfin múlik.
– Nagyon szép ez a reggel. Az éjjel fel sem tűnt, hogy innen látni a Mátyás Templomot – kezdett barátságos beszélgetésbe az Idegen.
– Igen, valóban. – Most mi a fene lesz, villogott vadul Magduska szeme az Idegen férfi ruhái és az ajtó között. Majd rájött. Lehet, az Idegen nem is tudja, hol a fürdőszoba. Ezért barátságosnak szánt hangon azt mondta:
– A fürdőszobában az ajtó háta mögött van tiszta törölköző – és közben az jutott eszébe, hogy tényleg ott van? Vagy netán átpakolta valahová máshová a nagytakarítás folyamán???
– Köszönöm, megyek is, csak megnézem, hogy van az én kis Bogaram – fordult az idegen az ablak felé. Épp csak kinézett rajta, Magduska meg megkönnyebbült, hogy nem róla van szó, és máris a fürdőszoba felé ment.

Magduska, hogy leplezze mérhetetlen zavarát, úgy döntött készít valami reggelit. Nagyon igyekezett. A kávé már megvolt. Szeletelt fel kenyeret, tányérra készített felvágottat és vajat. Megterített két személyre. Majd megállt és kevés kellett, hogy el ne sírja magát. Ebben a házban, még sohasem terített meg két személyre.

Éppen az asztalra tette az evőeszközöket, amikor egy megtermett csótány vonult át az asztalon. Magduska őrült haragra gerjedt. Épp most próbál egy férfinak imponálni, egy rohadt csótány nem fogja elrontani a napot, és egy lendületes papucscsapással agyonvágta a bogarat. Óvatosan egy darab újságpapírra lökdöste, majd egy kecses mozdulattal kidobta az ablakon.
– Így ni! – mondta elégedetten. – Még ha feltámadsz sem okozol itt nekem galibát!

És ekkor elsápadt. Mit is mondott az idegen az előbb? Megnézi a kis BOGARÁT?????????

Fejét a tenyerébe hajtotta, és egy új álom hullott darabjaira. Ki hallott már olyan tartós kapcsolatról, ami úgy kezdődik, hogy az egyik fél agyoncsapja a másik kedvenc háziállatát. Ehhez már csak az kellene, hogy a lépcsőházban meghallja a Kovács néni sztoriját a kinyuvasztott macskáról, és kész. Férfi ide többé nem teszi be a lábát.
– Mit tegyek, Istenem, mit tegyek – mondogatta kétségbeesetten. És persze azonnal tudta a választ. Az ő köreiben nem szokás nem vállalni egy tettért a következményeket. Így aztán kihúzott derékkal, egyenesen ült a székben várva a Férfit, hogy közölje vele a rossz hírt. Hát jó sokáig kellett várnia. Eközben végigpróbálta a mondatokat. Nem merte bevetni a Kovács néninél alkalmazott módszert, mert egyrészről fogalma sem volt, hogy mi a férfi gyengéje, másodszor meg, ami gyengeségben biztos volt, azt meg nem merte megtenni. Ahhoz túl prűd volt.

Hát várt. Összeszorított ajkakkal, mint Jeanne D'Arc az ütközet előtt. Aztán rájött, hogy egy kis bűnbánat lehet, hogy jobban mutatna, így igyekezett önmagához képest a legbűnbánóbb arcot elővennie. Ehhez nem is kellett más, csak arra gondolnia, mikor 15 évesen egy csapat barátjával együtt halkan felosontak egy üres lakásba, és Magdus kezébe adták a kulcsot, aki szokás szerint beletörte a zárba. Na, akkor ilyen szép arcot vágott, mikor közölte a többiekkel, hogy buli lefújva, keresni kell egy lakatost.

A kellemes Idegen végül előkerült. Rossz érzéssel nézte, ahogy Magduska az asztalnál ül. Nem hívták, de azért ő is az asztalhoz ült. Magduska mély levegőt vett, és belekezdett:
– Beszélnünk kell..
A férfi szavába vágott:
– Tudom Magduska, és örök bocsánatáért esedezem, nem volt hozzánk méltó a tegnap este, de magányosak vagyunk mind a ketten. Tudom, hogy Ön talpig Nő. És tudom, hogy soha nem követett volna el ilyesmit, ha én, tökéletesen elítélhető módon, nem használom ki sebezhetőségét, amit a bankrablás okozta sokk hagyott hátra.
– Én nem, én igazán nem – vágott közbe Magduska, de a férfit nem lehetett leállítani.
– Bennünk annyi a közös! Csak észre kell venni. Én még soha, senkivel nem tudtam egyhuzamban olyan sokat beszélgetni, mint ahogy Magácskával tegnap este. És maga oly csodálatos nekem, hogy még most se tudom azt mondani, hogy Te, pedig a tegnap éjszaka után, a mai divat szerint már így lenne szokás.
– Én igazán nem – akarta átvenni a szót Magduska, de a férfi egyszerűen nem hagyta.
– Magduska, tudom, hogy az erkölcs ellen vétettem nagyon-nagyot tegnap, de azért tettem, mert fellángolt bennem az igaz szerelem.
– ELÉÉÉÉG! – kiáltott közbe Magduska. – Nehéz helyzetben vagyok. Kezdjük azzal, hogy tényleg beszélnünk kell, de én még a nevét sem tudom.
– Hogyhogy nem? – döbbent meg az Idegen Férfi – hiszen jó sokat beszélgettünk az éjjel, és folyamatosan a nevemen szólított. Egyébként Ede vagyok. Erős Ede.

És ezzel beugrott az egész előző éjszaka. Azért jött, hogy átadja a Bank gratuláló levelét és az igazolást, hogy nem fogják levonni a számlavezetési díjat a számlájáról. És a férfi, azaz Ede, csodálattal beszélt arról, milyen nagy bátorság volt ez egy gyenge nőtől. És egyik mondat a másikat követte, és tényleg annyi volt bennük a közös. És Magduska már mindenre emlékezett. És annál is szomorúbb lett, mint annak előtte. Épp csak talált egy igazi társat, és most el fogja veszíteni.

Összeszorította öklét, nagyot nyelt és megszólalt:
– Kedves Ede, nagyon, higgye el, hidd el – váltott tegezésre, valami rejtélyes oknál fogva – hogy nagyon, de nagyon sajnálom, de amíg a fürdőszobában volt, vagyis voltál véletlenül kinyírtam a bogaradat. Iszonyúan sajnálom, és megértem, ha ezek után távozni akar, akarsz.

Hát megmondta. Kész, akkor most feláll és távozik, gondolta Magduska, de Ede nem mozdult.
– Ne haragudj kérlek, nem értem.
– Ööööööööö – lepődött meg Magduska, mit nem lehet ezen érteni. Felmászott az asztalra, én meg nem gondolkoztam és lecsaptam, és ami még rosszabb, kidobtam az ablakon. – És mikor mindezt kimondta majdnem elsírta magát.

A férfi hátradőlt, hunyorított, majd rázni kezdte a nevetés.

Sokkot kapott, gondolta Magduska, most mit csináljak?

Ede még röhögött egy darabig, de nem bírt megszólalni, felállt és Magduskát kedvesen az ablakhoz vezette.
– Igen, itt dobtam ki – kezdte Magduska, de Ede nem engedte befejezni a mondatot. Kimutatott az ablakon.
– Látod, ott két Ford között parkolok az én kis Bogarammal.

Magduska kinézett az ablakon, és tényleg. Két Ford között ott parkolt egy ezüst színű matuzsálemi korú VW Bogár. És Magduska körül megfordult a világ.
– Akkor nem nyírtam ki? – suttogta egy kapcsolat reményével Magduska.
– De igen – mondta dörgedelmesen Ede – de nem az én Bogaramat.

És végre megölelték egymást. És Magduska érezte, hogy húsz éve várt már erre az ölelésre.