Az Ügyész

Magduska és Ede kart karba fonva, emelt fővel léptek ki a kihallgatószobából. A kihallgatást vezető tiszt erélyesen eléjük lépett:
– Mégis mit gondolnak, hová mennek? A hölgy előzetes letartóztatása még életben van! Senki nem megy sehova!

Ebben a pillanatban lépett be az ajtón az Ördögh maga egy fekete kabátot viselő, szakállas ráncos arcbőrű férfi társaságában.
– Akkor most szépen rögzítjük a tényállást, és lehiggadunk – szólalt meg az idegen.
– Gyermekem ne izgulj, ez az úr itt régi osztálytársam, segíteni jött.
És az osztálytárs belekezdett:
– Jó napot kívánok. Fehér Attila, Központi Ügyészség, Kiemelt ügyek. Azért jöttem, hogy szakmai segítséget nyújtsak mindkét félnek – homályosított fel mindenkit az idegen.
– Tehát, ha jól vagyok informálva – és lapos pillantással végigmérte a Magduskát, a Tisztet és az Ördögh-öt – az itt jelen lévő Ördögh Magduska véletlenül elgázolt egy embert parkolás közben az előtte parkoló autók egyikével. Eddig helyes?
– Igen – közölte kényszeredetten a Tiszt.
– A vádlott bűntettlen előéletű, szavahihető, a szökés veszélye nem áll fenn. Így a nyomozóhatóság, tekintetbe véve az összes körülményt, szabadlábra helyezi, az előzetes letartóztatását felfüggeszti a további eljárásnapig, amikor is az ügyészség és a bíróság lefolytatja a bűntetőügyét. Igaz?
– Iiiiiiiiigen – mondta ki még nehezebben a Tiszt – deeeeeeeee, a két szemtanú nagyon határozottan állította, amit állítottak, így nem lehet egyértelműen kizárni, hogy szándékos emberölésről van szó.
– Valóban – ismerte be az Ügyész – de, és azt hiszem ez most a leglényegesebb pontja az ügynek: Képes – e egy NŐ, egy akármilyen átlagos nő, felindult állapotában, olyan bravúrosan megtervezni és kivitelezni egy gyilkosságot AUTÓVEZETÉS közben, amely során PARKOLni kell, parkoló autókat megfelelő erővel meglökni, hogy a közelben tartózkodó későbbi áldozat valóban áldozattá váljék. Ugye belátja már, hogy ez még egy kaszkadőrnek is hónapokig tartó gyakorlással sikerülhetne csak. Meggyőződésem, hogy a bíróság is gyorsan le fogja zárni ezt az ügyet, véletlen balesetnek minősítve az esetet. Mellesleg a tanúknak igazmondási kötelezettségük van, de ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen az igazat mondják. Lehet, hogy elhiszik, hogy láttak valamit, de a valóságban csak egy releváns filmjelenet ugrott be nekik.

Mindenki egyetértett a bravúros okfejtéssel. Legalábbis Ede, Magdus és az Ördögh maga nagyon bólintgattak a fejükkel. És ez egyes törzsi kultúráknál még ma is a beleegyezés jele.
– Rendben. Igaza van. De a papírmunkát még meg kell várniuk. Nem lehet csak úgy kisétálni innen!

Nagyon segítőkészen és készségesen megvárták, míg minden papírmunkát elintéztek, majd kiléptek az épületből. Magduska azonnal elpityeregte magát:
– Jaj, már azt hittem a karácsonyi csengettyűket meg se fogom hallani idén!
– Ugyan bogaram! - csitítgatta Apja, ám ránézve a tébláboló Edére, azonnal átengedte neki a nemes feladtatot, maga pedig az Ügyészhez fordult!
– Nem is tudom, hogyan köszönjem meg! Nagyon hálás vagyok! Volna kedved csatlakozni hozzánk egy ünnepi vacsorára?
– Nem, nem barátom! Most csak lábatlankodnék, viszont, ha megengeditek, szeretnék az ügy közelében maradni. Nagy dicsőség lenne képviselni azt a személyt, aki meghiúsított egy karácsonyra időzített terrortámadást. Ez nekem mindent megérne. Tudod képviseltem már a vádat bűnszövetkezetben elkövetett tettesek ellen, gyilkosok, rablók, piti betörők, feleségverők és gyermekmolesztálók ellen, de ez az ügy feltenné a koronát a pályámra. Ilyen bűntetőügy még nem volt az országban. Történelmet fogunk írni. És én benne akarok lenni!
– Boldogan, boldogan. Nem is mertelek felkérni! Ugye jó lesz így Magduska?

De Magduska nem mondott semmit. Feje Ede vállán pihent. Mindenki úgy vette, hogy akkor most ez rendben van.
– Akkor tájékoztatlak benneteket majd az ügy folytatásáról. Kirendelnek majd egy bírót – lesz nagy kézitusa, hogy ki kapja meg az ügyet, már látom – villantott meg egy csibészes mosolyt az Ügyész – és feltételezem, gyorsított eljárásban ítéletet hirdetnek. Precedens lesz, én mondom nektek, precedens lesz!

Gyorsan kezet fogott mindenkivel, Magduskának kezet csókolt, és elrohant, hogy szétkürtölje a szakmában, átáll a másik oldalra és Magduskát fogja védeni. Grátisz, csak az ügy miatt.

A három muskétás beült a Golfba, és elindultak. Vagyis csak indultak volna, mert a Golf úgy döntött, Magduskát akarja a kormányhoz. A már ismert koreográfiával Apus betolta, Magduska a kellő pillanatban gázt adva, sebességbe rakva elindultak. Majd tíz méter után helyet cseréltek. Mindenki belátta, ha tényleg vacsorázni akarnak, jobb, ha Apus vezet.

Eközben otthon, a megterített ünnepi asztalnál ülve kezét tördelte Anyus. Tudta, mi történik, mert Őt is felhívta Apus, de még nem szóltak neki, hogy Magduska távozhatott. Így mikor megszólalt a csengő, sikítva felugrott, felborítva a virágnak odakészített vázát a vízzel. Elázott a terítő, a szalvéták és a gondosan odakészített és rafináltan hajtogatott ültetőkártyák. Magdus anyus ugyanis fejébe vette, hogy mindent meg akar tudni az Edéről, ehhez viszont úgy kell asztalhoz ülniük, hogy Ede közelebb legyen hozzá, mint Magduskához. De mit számított már mindez....

Repült a csengőhöz, és mikor meglátta féltett gyermekét, zokogva ölelte magához. Edével váltottak egy gyors kézfogást, és azonnal a nappaliba telepedtek. Anyus mindent tudni akart, és mindent meg is tudott. Profi kérdező volt. Mikor megtudta, hogy a rendőrök úgy találták meg a bombákat, hogy Ede a tollat az autó alá rúgta, így a rendőrnek alá kellett mászni, összecsapta tenyerét, lehajtotta fejét, majd egy másodperc múlva könnybe lábadt szemmel azt mondta:
–  Ede, egy család a Jóisten akaratával és engedélyével kétféleképpen jöhet létre. Házassággal és születéssel. De maga most a mi családunk tagja lett. Megmentette a lányomat a biztos börtöntől, és én ezzel akkor is fiammá fogadom, ha önnek már van Mamája.

Ede és a Magdus is nagyon meghatódtak. Magdus Apus megfogta felesége kezét, és kedvesen mondta:
– Szívemből szóltál. De most lássunk a vacsorához, mielőtt még elúszik a hal!

Asztalhoz ültek, és először a házasságuk alatt nem a virágátadással kezdték a vacsorát, mivel a nagy kavarodásban elfejtették megvenni. Anyus úgy tett, mintha nem számítana, de este, lefekvés előtt egy fekete tollal aláhúzta a dátumot és odaírta: Családi tragédiák: Magduska balesete és nem kaptam virágot! Mert a Magdus Anyus már csak ilyen volt.

A kihallgatás

Magduska remegve ült a rendőrautóban. Nem tudta, hogy mi lesz most. Kényszeresen ismételgette magában: Véletlen volt, én nem akartam, Istenem! Istenem, véletlen volt, Istenem! Jaj jaj, én nem akartam, jaj nem! Aztán eszébe jutott, hogy az ima mindig segít és erőt ad, ezért elmondott egy Mi Atyánk-ot és egy Szűz Máriát. Mikor elmondta, kinézett a rendőrautóból. Meglepetten látta, hogy bár nem tudja, hogy hová tartanak, nem jutottak még messze, mert a dugó, az minden irányba dugó.

Háromszor mondta el a, Véletlen volt! kezdetű mantráját és aztán még háromszor a Mi Atyánkat és a Szűz Máriát, mire a kerületi rendőrkapitányságra értek.

Bevezették az előtérbe, ahol hivatalosan közölték vele, hogy jönni fog egy tiszt, aki kihallgatja. Valamint kérték, hogy a nála lévő értéktárgyakat és úgy egyébként a zsebeinek tartalmát tegye az asztalra, jegyzőkönyvezéshez. Majd ha kiengedik, visszakapja, mondták, és ez egy iciri-piciri reménnyel töltötte el, hogy talán van innen kiút is.

Bevezették egy szobába, ahol egy asztalon és pár széken kívül nem volt más berendezési tárgy. Magduska megrémült. Jó sok filmben látta már, hogy a rendőrök magnóra veszik a vallomást, aztán az ügyvéd napokat tölt azzal, hogy azt a vallomást érvénytelennek tekintsék. Elvesztette időérzékét, és nem tudta mióta ül már ott, de gyanúsan régóta.

A valóságban két óra telt el, mire a kihallgató tiszt a szobába lépett. Illedelmesen bemutatkozott:
– Kis János tizedes vagyok, én kaptam meg az ügyet. Tudnia kell, eddig a pontig Önt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták, ám az eltelt időben jelentkezett Tanú...

Magduskában rózsabokor nyílt a boldogságtól (Az Ede, az Ede, az Ede megment engem!!! Tudja, hogy véletlen volt, Ő tudja, Ede megment, és Ede Szeret!)
– ... helyesebben tanúk vallomása alapján....

Ketten? Ki az a kettő – esett gondolkodóba Magduska – Jaj, hát az Apus, persze. Apus Edével megment, már mehetek is – és röpdösni tudott volna örömében. Pedig nem kellett volna.
– .... megállapítható volt, és ezt próbálja most a helyszínen tartózkodó nyomrögzítő egység bizonyítani, hogy Ön az Áldozatot ismerte, haragban volt vele, így mikor Őt meglátta, szándékosan okozott jelentős anyagi kárt négy autóban, hogy így leplezze a szándékos emberölést. A tanúvallomását jegyzőkönvbe vesszük.

Magduska alatt megfordult a világ. A föld letért nap körüli pályájáról, és mint a Jupiter mellékbolygója kezdett új életet.
– Ede, Ede, hol vagy? – suttogta kétségeesetten.
– Ki az az Ede, a Tettestársa?
– Nem, ő a barátom – és lesütötte a szemét – éppen a szüleimhez indultunk volna, hogy bemutassam …
– Akkor nem olyan régi barátság. Hagyjuk is, kezdjük a legelején. A tanúvallomások alapján megállapítható, hogy a Áldozat többször megfordult a lakása környékén. Tagadja?
– Igen és határozottan. Fogalmam sincs, hogy ki az áldozat.
– Tagadja, hogy felismerve haragosát, szándékosan adott akkora gázt, hogy négy autóban kárt tett, és egy autót rálökött az Áldozatra?
– Én nem, én igazán nem – esett teljesen kétségbe Magduska. – Istenem mi lesz, Istenem – fohászkodott magában.
– Ne hazudjon, és ne rontsa tovább a helyzetét. Ketten is vannak, akik szavahihetően előadták, hogy Ön, mikor meglátta haragosát, kaján vigyorra – ugye így mondták, fordult a jegyzőkönyvvezetőhöz a tizedes – szóval kaján vigyorra húzta a száját, majd megmarkolta a kormányt, és hatalmas gázt adott. Majd nevetett a tettén.

Ekkora hazugság hallatán Magduska szóhoz sem jutott. Mi történik vele, és miért? – ismételgette magában összetörten.
– Jobb lesz, ha beismeri. Haller Ödönné és özvegy Kovács Lajosné pontosan, egybehangzóan és érthetően mondták el a történteket többször is. Megbízható szemtanúk.

Magduskában megfagyott a vér. A Házmesterné és Kovács néni??? Mit keresnek Ők itt?? És mit tanúsítanak? Ellene? Miért?? Száguldottak gondolatai, majd egyszer csak beszélni kezdett:
– A Házmesterné meg a Kovács néni haragszanak rám, mert kinyírtam a macskákat, de aztán mégsem, és a Kovács néninek kevés volt a csoki, ezért haragszik rám, már egy macskakonzervvel is fejbe akart vágni. És én tényleg nem csináltam semmit, mert a tévé sem az én hibám, hanem a macska miatt volt, és macska miatt nyírtam ki véletlenül a kitömött macskát is. A másik macska nem az én hibám, már döglött volt, mikor rádobtam az égő edényt a harmadikról....

A tizedes hátradőlt a széken és elégedetten mondta a jegyzőkönyvvezetőnek:
– Ugye minden szót leírtál?
Majd Magduskához fordult:
– Ha jól értettem most bevallotta négy macska szándékos meggyilkolását és egy idős asszony zsarolását. És még csodálkozik, hogy nem volt elég a csoki. Csoda, hogy a hölgy nem jelentette fel azonnal. És milyen szerencse, hogy Magán tartotta a szemét, így most tudjuk, hogy az Áldozatot többször is látta a házuk környékén. No, akkor most kezdjük még egyszer a legelejéről. De most meséljen nekem erről a – a jegyzőkönyvbe nézett – Ede, így hívják? Na meséljen róla. Honnan ismeri?

Magduska teljesen összetörve, sorsába beletörődve belekezdett a furcsa szerelmi történetébe:
– A kulccsal kezdődött. A bankban. Beletörtem a széfbe, és a pénzt nem tudtam kivenni. A fegyveresek dühösek lettek, és pofon vágtak többször is.

A tizedes feszülten figyelt – Istenem, a rég várt előléptetés itt van, ujjongott magában, csak ismerjen be még egy fegyveres rablást, ezredesig léptetik elő, és kap vagy három havi jutalmat!! Közben csak intett, folytassa.
– Akkor jött az Ede....
– Mondtam én, hogy tettestárs – mondta ki a tizedes, de Magduska nem törődött vele.
– Elhozta a bankból a papírokat, beszélgettünk, és egymásba szerettünk. Mert van olyan, hogy két ember egymásnak rendeltetett, én hiszek benne – kiáltott harciasan Magduska.
– Jó, tehát a bankból Önhöz csempészett fontos iratokat, folytassa!
– És én csak be akartam mutatni az Anyunak meg az Apunak, ezért ma találkozónk volt a Mammutnál. És már régen vezettem, de Apus ragaszkodott hozzá, hogy én vezessek, és mikor megláttam az Edét, rosszul léptem a pedálokra. Ennyi történt. Sajnálom. Véletlen volt. Véletlen.

A tizedes elégedett arcot vágott. Beismerő vallomás van a kezében egy bankrablásban való bűnsegédletről, egy talán sikkasztás, mi volt a fontos papír, meg kell tudni, és egy szándékos emberölésről. Micsoda nap! Előléptetés, jutalom! Erre várt, mióta a kerületbe került! Hangosan csak ennyit mondott:
– Maga itt most várjon, míg legépeljük és hivatalosan is rögzítjük vallomását, hogy aláírhassa. Szeretne még közölni valami?
–  Az Ede, az Ede.............. –és Magduska arcát a tenyerébe temette.

Szolgálati közlemény: a bőröndöket még nem pakoltam be, pedig most már nagyon kell. Most nem tudok tovább írni, de tényleg. Boldog Karácsonyt Mindenkinek :)))