A kihallgatás

Magduska remegve ült a rendőrautóban. Nem tudta, hogy mi lesz most. Kényszeresen ismételgette magában: Véletlen volt, én nem akartam, Istenem! Istenem, véletlen volt, Istenem! Jaj jaj, én nem akartam, jaj nem! Aztán eszébe jutott, hogy az ima mindig segít és erőt ad, ezért elmondott egy Mi Atyánk-ot és egy Szűz Máriát. Mikor elmondta, kinézett a rendőrautóból. Meglepetten látta, hogy bár nem tudja, hogy hová tartanak, nem jutottak még messze, mert a dugó, az minden irányba dugó.

Háromszor mondta el a, Véletlen volt! kezdetű mantráját és aztán még háromszor a Mi Atyánkat és a Szűz Máriát, mire a kerületi rendőrkapitányságra értek.

Bevezették az előtérbe, ahol hivatalosan közölték vele, hogy jönni fog egy tiszt, aki kihallgatja. Valamint kérték, hogy a nála lévő értéktárgyakat és úgy egyébként a zsebeinek tartalmát tegye az asztalra, jegyzőkönyvezéshez. Majd ha kiengedik, visszakapja, mondták, és ez egy iciri-piciri reménnyel töltötte el, hogy talán van innen kiút is.

Bevezették egy szobába, ahol egy asztalon és pár széken kívül nem volt más berendezési tárgy. Magduska megrémült. Jó sok filmben látta már, hogy a rendőrök magnóra veszik a vallomást, aztán az ügyvéd napokat tölt azzal, hogy azt a vallomást érvénytelennek tekintsék. Elvesztette időérzékét, és nem tudta mióta ül már ott, de gyanúsan régóta.

A valóságban két óra telt el, mire a kihallgató tiszt a szobába lépett. Illedelmesen bemutatkozott:
– Kis János tizedes vagyok, én kaptam meg az ügyet. Tudnia kell, eddig a pontig Önt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták, ám az eltelt időben jelentkezett Tanú...

Magduskában rózsabokor nyílt a boldogságtól (Az Ede, az Ede, az Ede megment engem!!! Tudja, hogy véletlen volt, Ő tudja, Ede megment, és Ede Szeret!)
– ... helyesebben tanúk vallomása alapján....

Ketten? Ki az a kettő – esett gondolkodóba Magduska – Jaj, hát az Apus, persze. Apus Edével megment, már mehetek is – és röpdösni tudott volna örömében. Pedig nem kellett volna.
– .... megállapítható volt, és ezt próbálja most a helyszínen tartózkodó nyomrögzítő egység bizonyítani, hogy Ön az Áldozatot ismerte, haragban volt vele, így mikor Őt meglátta, szándékosan okozott jelentős anyagi kárt négy autóban, hogy így leplezze a szándékos emberölést. A tanúvallomását jegyzőkönvbe vesszük.

Magduska alatt megfordult a világ. A föld letért nap körüli pályájáról, és mint a Jupiter mellékbolygója kezdett új életet.
– Ede, Ede, hol vagy? – suttogta kétségeesetten.
– Ki az az Ede, a Tettestársa?
– Nem, ő a barátom – és lesütötte a szemét – éppen a szüleimhez indultunk volna, hogy bemutassam …
– Akkor nem olyan régi barátság. Hagyjuk is, kezdjük a legelején. A tanúvallomások alapján megállapítható, hogy a Áldozat többször megfordult a lakása környékén. Tagadja?
– Igen és határozottan. Fogalmam sincs, hogy ki az áldozat.
– Tagadja, hogy felismerve haragosát, szándékosan adott akkora gázt, hogy négy autóban kárt tett, és egy autót rálökött az Áldozatra?
– Én nem, én igazán nem – esett teljesen kétségbe Magduska. – Istenem mi lesz, Istenem – fohászkodott magában.
– Ne hazudjon, és ne rontsa tovább a helyzetét. Ketten is vannak, akik szavahihetően előadták, hogy Ön, mikor meglátta haragosát, kaján vigyorra – ugye így mondták, fordult a jegyzőkönyvvezetőhöz a tizedes – szóval kaján vigyorra húzta a száját, majd megmarkolta a kormányt, és hatalmas gázt adott. Majd nevetett a tettén.

Ekkora hazugság hallatán Magduska szóhoz sem jutott. Mi történik vele, és miért? – ismételgette magában összetörten.
– Jobb lesz, ha beismeri. Haller Ödönné és özvegy Kovács Lajosné pontosan, egybehangzóan és érthetően mondták el a történteket többször is. Megbízható szemtanúk.

Magduskában megfagyott a vér. A Házmesterné és Kovács néni??? Mit keresnek Ők itt?? És mit tanúsítanak? Ellene? Miért?? Száguldottak gondolatai, majd egyszer csak beszélni kezdett:
– A Házmesterné meg a Kovács néni haragszanak rám, mert kinyírtam a macskákat, de aztán mégsem, és a Kovács néninek kevés volt a csoki, ezért haragszik rám, már egy macskakonzervvel is fejbe akart vágni. És én tényleg nem csináltam semmit, mert a tévé sem az én hibám, hanem a macska miatt volt, és macska miatt nyírtam ki véletlenül a kitömött macskát is. A másik macska nem az én hibám, már döglött volt, mikor rádobtam az égő edényt a harmadikról....

A tizedes hátradőlt a széken és elégedetten mondta a jegyzőkönyvvezetőnek:
– Ugye minden szót leírtál?
Majd Magduskához fordult:
– Ha jól értettem most bevallotta négy macska szándékos meggyilkolását és egy idős asszony zsarolását. És még csodálkozik, hogy nem volt elég a csoki. Csoda, hogy a hölgy nem jelentette fel azonnal. És milyen szerencse, hogy Magán tartotta a szemét, így most tudjuk, hogy az Áldozatot többször is látta a házuk környékén. No, akkor most kezdjük még egyszer a legelejéről. De most meséljen nekem erről a – a jegyzőkönyvbe nézett – Ede, így hívják? Na meséljen róla. Honnan ismeri?

Magduska teljesen összetörve, sorsába beletörődve belekezdett a furcsa szerelmi történetébe:
– A kulccsal kezdődött. A bankban. Beletörtem a széfbe, és a pénzt nem tudtam kivenni. A fegyveresek dühösek lettek, és pofon vágtak többször is.

A tizedes feszülten figyelt – Istenem, a rég várt előléptetés itt van, ujjongott magában, csak ismerjen be még egy fegyveres rablást, ezredesig léptetik elő, és kap vagy három havi jutalmat!! Közben csak intett, folytassa.
– Akkor jött az Ede....
– Mondtam én, hogy tettestárs – mondta ki a tizedes, de Magduska nem törődött vele.
– Elhozta a bankból a papírokat, beszélgettünk, és egymásba szerettünk. Mert van olyan, hogy két ember egymásnak rendeltetett, én hiszek benne – kiáltott harciasan Magduska.
– Jó, tehát a bankból Önhöz csempészett fontos iratokat, folytassa!
– És én csak be akartam mutatni az Anyunak meg az Apunak, ezért ma találkozónk volt a Mammutnál. És már régen vezettem, de Apus ragaszkodott hozzá, hogy én vezessek, és mikor megláttam az Edét, rosszul léptem a pedálokra. Ennyi történt. Sajnálom. Véletlen volt. Véletlen.

A tizedes elégedett arcot vágott. Beismerő vallomás van a kezében egy bankrablásban való bűnsegédletről, egy talán sikkasztás, mi volt a fontos papír, meg kell tudni, és egy szándékos emberölésről. Micsoda nap! Előléptetés, jutalom! Erre várt, mióta a kerületbe került! Hangosan csak ennyit mondott:
– Maga itt most várjon, míg legépeljük és hivatalosan is rögzítjük vallomását, hogy aláírhassa. Szeretne még közölni valami?
–  Az Ede, az Ede.............. –és Magduska arcát a tenyerébe temette.

Szolgálati közlemény: a bőröndöket még nem pakoltam be, pedig most már nagyon kell. Most nem tudok tovább írni, de tényleg. Boldog Karácsonyt Mindenkinek :)))