Drágán add a halálod...

Az emberi agy az egyik legcsodálatosabb emberi szerv. Megismerhetetlen és megismételhetetlen benne minden kapcsolat. A neuronok hálózata, az agykéreg és a kisagy működése olyan terület, mely a szenvedélyesebb medikusokat is a kocsmába tereli, nehogy egy átlagembert.

És ez a hihetetlen szerv megtalálható minden egyes emberben. Ki használja valamire, ki nem. Van akinek csak ellensúly, de van, aki segítségével Nobel díjat kap. Hát igen, csodálatos ez a szerv, hogy bár minden emberben megvan, és minden emberben nagyjából ugyanúgy néz ki, mégsincs két egyformán gondolkozó ember.

Ödön a padon ülve azon gondolkozott, hogyan is lehetne kellő bosszút állni. Nos ezen a ponton egy Nobel díj várományosa nagy valószínűséggel azon törte volna fejét, hogyan kerülhetne az adott ponttól minél messzebbre, de hát valljuk be, nem véletlen, hogy Ödönt még sohasem jelölték Nobel díjra. Így aztán csak ült a padon, és törte nagyon a fejét, és közben végigpörgette a Kommandó releváns jeleneteit váltogatva Bruce Willis életének egyre drágább momentumaival. Végül is a hollywoodi nyersanyaggal a fejében arra az elhatározásra jutott, hogy a legjobb taktika a váratlan és azonnali támadás. Ehhez nem is kell más, csak némi előkészület. Na meg persze az sem árt, ha az embernél van valamiféle önvédelmi fegyver. Ödön körülnézett. A nadrágszíján kívül sok fegyvernek alkalmas tárgy nem nagyon volt nála, az meg pont gatyatartás végett kellett nagyon, így csak nézett körbe, hátha megakad a szeme valamin.

A homokozónál a sarokból kilátszott egy törött műanyag lapát, ami első ránézésre még akár jó is lehetett. Ödön odaóvatoskodott.
– Csak semmi feltűnősködés! Bruce is megmondta! – bíztatta magát.

Kicsit nehéz volt ürügyet találni, hogy egy gyerek nélküli felnőtt ember január közepén milyen oknál kifolyólag szeretne kihalászni egy törött lapátot egy csupa sár és lucsok homokozóból, mikor még FKF láthatósági mellénye sincs.

Végül egy totyogó Michelin baba sietett segítségére, aki bár anyja erősen ellenjavalta, nem átallott a homokozó közepére zuhanni. Ödön megragadta a kínálkozó lehetőséget és hangos "na ezt vegyük el innen, mielőtt még megsérül valaki" dörmögéssel kiemelte a kiszemelt tárgyat a homokozóból. Elméletileg egy törött műanyag homokozólapát kiváló fegyver lehetne, de csak ha az ember a megfelelő végét szerzi meg. Ez speciel nem az volt. Pont a nyél hiányzott, de az nagyon. Még törni is olyan kis szelíden törhetett, hogy éles széle nem lett. Mondjuk milliárd esetből egyszer fordulhat mindez elő. Ödön rendesen elcsodálkozott, majd új fegyver után nézett.

Rá kellett döbbennie, hogy Budapest utcáin nem olyan egyszerű fegyvert találni. Bár lehet, a keresést tipikusan nem a játszótéren szokás kezdeni. Végül úgy döntött, hogy jó lesz egy darab faág is. Csakhogy a faágak is mocskosak voltak, vagy ha nem, akkor meg szorosan a fához tapadtak, és kellő erő és segédeszköz hiányában elég nehéz volt megszerezni. Ödön meg még attól is irtózott, hogy összekoszolja a kezét. Pincérként is nagyon kellett erre ügyelnie. Abban egyezett meg magával, hogy a fegyver-kérdéssel ráér később is foglalkozni, most mérje fel újra a helyszínt.

Aprócska tévedés volt csupán, és igazán nem figyelhet az ember minden apró részletre, hiszen ha egy parknak két bejárata van, akkor ugye sajnos ebből következik, hogy kijárata is egynél több. Azt is meg kell említenünk, hogy ezek a régi belvárosi utcák egyformán koszosak, dugig vannak parkoló autókkal, így aztán ne lepődjön meg senki, ha egy játszóterezésben járatlan személy rossz kapun távozik. Csoda, hogy egyáltalán rájött, hogy távozni is tud, és nem került a biztonsági gyermekzárak csapdájába.

Sajnos így eshetett meg, hogy Ödön a Nagy Diófa utcán kötött ki. Véletlen volt csupán, hogy itt is ugyanúgy parkoltak az autók. Mivel Ödön csak a színére emlékezett, és a márkáját nem jegyezte meg az autónak, hát lecövekelt egy régi Astra közelében. Sajnos szerencséje volt, hamarosan megérkezett az autó gazdája, egy kicsit testesebb férfi – na jó, egy debella állat, akire még ránézésre is ráillett a Hollywoodi rosszfiú sztereotip leírás. Ödön lendületből és meggondolatlanul támadásba lendült. Fegyvere nem lévén – ez jól látszott a nadrágja állásából is – na meg túl sok önálló gondolata sem, mikor szerencsétlen áldozata kinyitotta az autó ajtaját, Ödön lendületből nekiszaladt, az autóhoz passzírozta, és megpróbálta fejét lenyomva átszuszakolni az anyósülésre. Bárcsak lett volna valaki, aki elmagyarázza neki egy kosár popcorn mellett, hogy ad egy: ezt a filmekben dublőrök és kaszkadőrök csinálják és nem véletlenül ők, ad kettő: a sebváltó az sebváltó. Történjen bármi, a helyén marad. Egy nagydarab férfinak még önerőből, saját akarattal is nehéz a kormány mögé bepasszírozódni, egyáltalán nem beszélve az anyósülés ilyen irányú megközelítésről. Pláne ha teszem azt valami idióta próbálná meg ugyanezen nagydarab férfit erővel a kormányon, sebváltón keresztül átnyomni. Ezen a ponton nagyjából a vad harag csapott össze az értetlen „hagyjálmármostettem”-mel, de ekkor, ki tudja milyen belső biokémiai folyamatok hatására a nagydarab férfi feneke elszólta magát, és olyat mondott, hogy Ödön reflexből hátrahőkölt. Áldozata kihasználta a pillanatnyi szünetet, és egy "Mi van Köcsög, mit akarsz!"-felkiáltással hátramenetben, fordulásból egy pofonnal egészítette ki. Ödön megtántorodott. Sok volt ez így együtt a gyomrának. A fickó rúgott egyet még felé, majd a kocsiba ült, indított, és elhajtott.
– Micsoda idiótákat sodor néha erre a szél! – gondolta, miközben másodikba váltott.

Lássuk be, ez volt Ödön nagy szerencséje. Nem valószínű, hogy túlél egy kombatot egy nálánál ötször nagyobb bölénnyel.

Ezen, aprócskának éppen nem nevezhető interakció akár még el is téríthette volna Ödönt bosszúálló szándékától, de az agya az ütés következtében téves pályára állt..... Elhatározta, hogy lesz, ami lesz, lesben fog állni a kapunál, és megvárja támadója-áldozata visszatértét. Hát mit is lehetne mondani? Orvos nem látta, így más meg milyen jogon mondhatta volna rá, hogy „mi van, teljesen hülye vagy?”

Nem volt senki a közelben, aki segíthetett volna. Magduska egyre csak várta a srácokat vissza, de ezek csak nem jöttek. Gondolatban borzalmas dolgokat vett végig.
– Lebuktak. A hulla eltüntetése közben meglátták őket, jöttek a rendőrök és most ők, miattam, börtönben vannak. De kitartóak, mert hős férfiak, és nem adnak engem fel. De biztos belekeverednek egy kis hazugságba, és akkor feladnak. Mert dögök. Minden férfi dög. És kihasználja a nőt!

Na, bonyolult ügy ez, és milyen bonyolult tud egy nő lenni. A fejéről nem is beszélve, mert Magduska nem állt meg ennyinél, ó nem.
– Míg bent ülnek, Ede már nem szeret. Rájön, hogy csak nyűg vagyok neki, és a kapcsolatunknak vége! – még azt is feltételezni kezdte, hogy Edét és Pistát többé nem látja. Még a tárgyaláson sem.
– Elmegyek gyónni! Aztán kéretem felvételem a kolostorba! – na ezzel csak az az egy baj volt, hogy nem ismert egyetlen működő és befogadó kolostort sem az országban, csak romosat, ott meg hiába üldögélne magányosan, csak a hite nem védené meg a törvénnyel szemben.

Miután ilyen szépen kiokoskodta magát, és sikerült felvázolnia a legképtelenebb és a legnépszerűbb brazil szappanoperákat meghazudtoló végkifejleteket, megölelte saját magát. A lakás kezdett túl szűk lenni. Nyomorgatta az üresség, nem volt tovább maradása. Fölkapta kabátját, ás lerohant az utcára. A kapuban megtorpant. Ott állt az autó. Láthatóan nyoma sem volt rajta a történteknek. Magduska alaposan végignézett az utcán mindkét irányban, de a srácokat nem látta sehol. Megrémült. Akkor tényleg elkapták őket!
– Már elkapták őket! És méghozzá itt, az ajtó előtt! Istenem, most mi legyen? – sóhajtozott kétségbeesetten.

Nem tudott egy helyben maradni, úgy érzete, szétfeszíti a félelem és a bizonytalanság. Nem merte megnézni az autót, hogy benne van-e még valaki, úgy érzete, ehhez nincs ereje, meg különben is, ha a fiúk lebuktak, a rendőrök biztosan elszállították a testet a hullaházba. Erről már voltak tapasztalatai.

Sétára indult a háztömb körül. Azt gondolta, segíteni fog. Egy kis friss levegő segít kitisztítani a gondolatokat. Biztosan jó lesz! – biztatta magát, és elindult a Klauzál tér felé, hogy visszakanyarodjon a Nagy Diófa utcára.......