Ahh

Az ész megáll, hogy mennyi ezüst színű vacak kis Bogár rohangál az utakon! Egyáltalán minek tartanak az emberek ilyen öreg autókat? A fene se érti! – dohogott magában Ödön, mikor már negyedjére ugrott le a héten nyaktörő mutatvány közepette a villamosról vagy buszról, hogy üldözőbe vegyen egy autót, amiről a végén kiderült, hogy a), egy hippié, b), egy ronda kövér hapsié, c), valami közgázos fazoné, d), veteránautó buzié, aki azt hitte, az autónak szólt Ödön lelkesedése, ami az autóra igaz is volt, de a benne tartózkodóra semmiképp.

Lassan-lassan arra a pontra is eljutott, hogy azt gondolta, a Nőnek nem is volt olyan megigéző a tekintete, nem is számít igazán, hogy meg kell vigasztalni, és különben is, ezerszám szaladgálnak a jó nők, mit köpi ki a tüdejét itt holmi korosodó, bizonytalan házisárkányért.

Ezzel nyugtatgatta magát, és fordult újra rezignáltan a busz ablaka felé. Megállóhoz érkeztek. Az ajtók kinyíltak, utasok szálltak le és fel. A busz mellett eldöcögött egy ezüst színű VW Bogár. Ödön rezignáltan csak legyintett. – Most nem ugratsz be – gondolta. De azért odanézett. Az autó anyósülésén Magduska ült. Méltóságteljes tartásban a forgalmat szemlélte.

Ödön jó szokásához mérten az ajtók csukódásának pillanatában vetette ki magát a buszból, és iramodott a Bogár után. Nagyjából öt percig futott teljes erőből, minek hatására a felszabadult endorfin, anthropin, vagy kórboncnok tudja mi, végre gondolkodásra késztette.
– Mi a francnak ugrálok le járművekről, mikor egy forgalomban haladó autót biztosan nem tudok futva utolérni?! Gondolkodjunk! – azzal a lámpavasnak dőlt, és nagy lihegés közepette tényleg gondolkodni kezdett. Csodálatos dolog ez az anatómia!
– Egy átlag autó, ha ismeri a várost amiben közlekedik, akkor az alábbi mozgássort végzi: ha még hosszan egyenesen akar előre haladni, akkor, amennyiben több sáv közül is választhat – mint itt is – úgy a középső, vagy két sáv esetén a belső sávot fogja választani. Ha hamarosan jobbra szeretne fordulni, akkor a jobb szélső sávot, ha balra, akkor a bal szélső sávot, kivéve, ha ez ott tiltva van, mert akkor a jobb szélső sávban fog haladni, hogy háztömböt megkerülve, egyenesen vághasson át a csomóponton. Na. A Bogár a középső sávban ment, vagyis az biztos, hogy a következő nagy csomópontig egyenesen fog menni. Az azt jelenti, hogy.......... hol is vagyunk? – körülnézett.

Már el is felejtette, miért is indult el otthonról. Gondolatait lekötötte a feladat, hogy a puszta logika útján megtaláljon Budapesten, a forgalomban egy autót. Ödönt fellelkesítette a feladat, holott ördögkísértés volt ez a javából.

Nagy nehezen rájött, hogy ott elöl, az a nagy tömb, az a Keleti, és a háta mögött jön egy 7-173-as.
– Na, akkor ezt elcsípjük! – és valóban.

A buszon még kicsit logikázott. Tehát, az már biztos, hogy a Blaháig elment a Bogár. A kérdés csak az, hogy az Astoriáig is? Jó hír, hogy a környező utcák kellően szabályosak, így akár a buszból is meglátható, ha a Bogár valamelyik utcában van.

Miután ilyen szépen kiokoskodta magát, ablak mellé furakodott. A Nyár utcánál váratlanul megpillantott valami ezüstösen csillogót, azonnal az ajtóhoz törtetett, és leszállt az Urániánál. Futott, úgy futott, mint még soha. Vagy legalábbis, mintha nem tíz perce köpte volna ki a tüdejét.

Az autó tényleg ott állt. Nagyjából a Wesselényi kereszteződés előtt. Ödön körbejárta az autót, nézegette, de sajnos nem sok mindent tudott meg a gazdájáról.
– Na, addig innen el nem mozdulok, míg vissza nem jönnek! – határozta el magát.