Egy hulla magánélete

Ede és Pista mit sem sejtve pakolásztak a szobában, amikor halálra vált arccal belépett Magduska. Épp csak hallható hangon így szólt:
– Ede, kérlek.......... beszélnünk kell!

Ede és Pista összenéztek. A nézés sokatmondó volt. Egy nő a költözés kellős közepén közölni akar valamit..........
– Mondd csak itt nyugodtan, Pistával jó barátok vagyunk! – kedélyeskedett Ede.

Magduska még egy darabig kötötte az ebet a karóhoz, hogy négyszemközt, meg csak te, de aztán nem volt mit tenni. Úgy gondolta, tettét a két férfi csak úgy tudná helyesen megítélni, ha elölről elmondaná az egész eseménysort, ami a meglepő döntéséhez vezetett, hát nekikezdett.

Egy holttest mozgáskultúrája gyakorlatilag egy döglött pitonéval egyenértékű. Bizton állíthatom, ha ebben a pillanatban Magduska benézett volna az Audi csomagtartójába, menten elájul, vagy legalábbis áttér a Buddhista Zen vallásra, ahol is teljesen elfogadott az újjászületés, bár azt hiszem, nem ebben a konkrét formában. Tény, és mindenkinek el kell ismernie, hogy Magduska nem hibázott olyan nagyon. Az orvosin például hosszú éveken át tanulnak a diákok anatómiát, míg végre ténylegesen be tudják lőni – persze bizonyos korábban már jól felfedezett szervek kivételével – hogy mi hol van. Magduskának volt alkalma elégszer látni, hogyan mérnek pulzust, csak azt nem tudta, hogy az is lényeges, hogy mindezt hol teszik. Biztosan nem könyökmagasságban. Onnan nagyjából csak vért csapolnak. És persze az is lényeges, hogy milyen kéztartásban, fogásban. A két kézzel megmarkolás általában szabálytalannak minősül, és évismétléssel jár. Csakhogy jelen pillanatban a hölgy sokkal inkább el volt foglalva a beszéddel, semmint olyan gondolatok támadjanak benne, hogy hogyan kell szabályosan pulzust nézni, vagy ennél is prózaibban, hogy mi is lehet az autó csomagtartójában. Továbbá jelen szerencsétlen helyzetet tovább rontotta, hogy a lakás nem az utcafrontra nézett, hanem a szolidan műveletlen, bár a beton repedései között tavasszal jócskán előtörő gaz által mégis légiesen egyszerű benyomást keltő közös, azaz túrós hátú udvarra.

Így aztán a döglött piton módjára a csomagtartóban tartózkodó test egyszer csak megmozdult, és kezével a feje irányába nyúlt. Nem sikerült a művelet, mert könyöke a csomagtartó fedelébe ütközött. Szemét kinyitva megpróbált szétnézni, de a sötétségtől nem látott semmit. Hullához tökéletesen méltatlan módon arra gondolt, hogy vár egy kicsit, míg szeme megszokja a sötétséget, aztán majd kiderül, hogy mi van. Arra nagyjából emlékezett, hogy egy ezüst Bogár mellett várakozott, azt meg a fájdalomból sejtette, hogy fejen ütötték, csak arra nem emlékezett, hogy hogyan. Pár perc alatt ráeszmélt, hogy egy autó csomagtartójában tartózkodik, és arra is rájött, hogy biztosan nem a Bogáréban. De akkor hol? És miért? És bárhogy gondolkozott, nem talált megoldást. A harag rossz tanácsadó, mondják. Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy Audi csomagtartója belülről még rosszabb, mert Ödön nem egész húsz másodperc alatt eljutott arra a ferde síkra, hogy őt elrabolták, és most fogják sorsát beteljesítendő kivégezni, hacsak köztudottan fukar Anyja ki nem fizeti a váltságdíjat. Nos a sötétben erre Ödön akkora esélyt sem látott, mint hogy a Banknál látott ismeretlen nő jön és megmenti.

Szerencsére lassan az agya is kitisztult, vagy csak az Anyja gondolatára fellángolt düh segítette az agytekervényeket, minden esetre eszébe jutott, hogy talán meg kellene próbálni kijutni. Kezével megkereste a zárat, és megkönnyebbülten konstatálta, hogy elrablói igen hanyag munkát végeztek, mivel nem csapták le rendesen a csomagtartófedelet. De hát hogy is tehették volna, mikor Ödön válla útban volt. Rájött erre ő maga is, mikor megpróbált megmozdulni. De legalább már volt remény. És milyen hálával telítődött szíve. Pedig anno rettenetes haragra gerjedt, és revansot is vett a Ferin, mikor az merő heccből bezárta egy Dácia csomagtartójába. Pedig ha akkor tudta volna, milyen nagy hasznát veszi ennek, biztos jó barátságban lennének, és tudná, hogy a Feri hitelközvetítő lett, és tudott volna neki önrész nélkül lakáshitelt gründolni. Így kedvező lakáshitel nélkül, de egy biztos tudással vághatott neki önnön megmentésének.

Magduska története mindeközben egyre csak dagadt és dagadt. Az elkövetkezendő fél órában esély nem volt a jelen időig eljutni, így Ödön, bár nem sejtette, hogy mi folyik körülötte, szakszerűen kimentette magát. A kocsiból kimászva gyorsan arrébb ment, egész a Klauzál térig, ahol a játszótéren leült egy padra, és a további lépésén morfondírozott.

Magduska nagy sírás közepette eljutott a végkifejletig. A két férfi hitetlenkedő és döbbent arccal hallgatta végig. Magduska könyörögve kérte őket, hogy segítsék ki, és tüntessék el a hullát.
– Könyörögve kérlek, segítsetek és tüntessétek el azt az embert!

Bár egyikőjük sem kívánta magának az egészet, úgy döntöttek, hogy első lépésként lemennek s megtekintik a helyzetet. Magduska kezét tördelve állt a lépcsőházban. Nem mert velük menni.

A két férfi az autóhoz érve nagy levegőt vett és lassan, óvatosan, centiméterről centiméterre kinyitotta az Audi csomagtartóját. Az utolsó negyven centit már egész nagy sebességgel, mert látszott, hogy a csomagtartóban a három darab összecsukható műanyag kosáron kívül nincs semmi.

Összenéztek.
– Egész jó volt a sztori! – vágta hátba Pista Edét. – Vicces egy barátnőd van!

Ede nagyon nem értette, de úgy döntött, ez így nagyon jó.
– Gyere, igyunk valamit, hadd főjön a kis asszonyka odafent! – invitálta mosolyogva Pista barátját, a történteket kiheverendő.

És a két jó barát megivott két Cola Light-ot a magánélet szentségére. Mert az igenis, egy hullának is lehet.