2010. február 14., vasárnap

Öregapám térde kalácsa

Az egésszel csupáncsak az az egy probléma volt, hogy a Tizedes nem volt valami nemzetközi. A diplomához persze előírták a két nyelvvizsgát, de azt nem, hogy melyik legyen legalább az egyik. Így aztán hosszúnak éppen nem nevezhető tipródás után nyelvvizsgát tett eszperantóból és oroszból. Azt hiszem, nem kell magyaráznom miért. Na erre melyik az a két nyelv, ami sohasem bukkan fel nemzetközi körözéseken? Na ja, jó sok kettő. Igen, köztük e kettő is. A Tizedes nem bírta megérteni, hogy a világ miért van beleragadva az angol csábításába, mikor az eszperantó mennyivel egyszerűbb már. De azért igazán szívből mégsem magát sajnálta, hanem az orvosokat. A latin. Igen a latin, na azért az jóval nagyobb szívás.
Ott ült az asztalánál, és azon gondolkozott, hogy mit is csináljon. Természetesen a nyomozati szabályokkal tisztában volt, nem is az volt a kérdés, hogy hogyan tovább, hanem hogy HOGYAN tovább??? Világos, nem? Ez az átkozott nyelvtudás bántotta őt, mint öregapját a térde kalácsa. Az is mindig a legrosszabbkor mondott csődöt. Ki kell találni valamit sürgősen. Arra már régen rájött – ugye a szükség nagy úr – hogy ha kap egy levelet vagy e-mailt ismeretlen nyelven, akkor csak előkap egy fordítóprogramot, mint pl. a „Google Translate”, és bár bizonyosan egy kalap halandzsát kap, de ebből már egy nyomozó simán visszafejti, hogy mit akarhatnak. És ebből meg is lehet élni, de persze csak akkor, ha az ember nem nemzetközi ügyeken van, mert ott tényleg beszélni kell angolul meg németül, meg az öregapám térde kalácsa tudja még hány nyelven.
Már kezdte kitalálni, hogy melyik nyelvi tanszékről hozzon be kihallgatásra egy diákot, amikor megcsördült a telefon. Nem nagyon szerette ő ezt. Ha a telefon megcsörrent, neki dolgozni kellett, hát micsoda világ ez?!
– Helló! – szólt az ismeretlen a telefonban.
– Halló! – üdvözölte őt a Tizedes.
– Sprechen Sie deutch? – kérdezte nagyon sajnálatos módon az ismeretlen.
– No. – Na ez gyors lesz, gondolta reménykedve a Tizedes.
– Do you speak English? – próbálkozott tovább a vonal.
– No. – pedig ez most egész angolosra sikerült, elmélkedett a Tizedes.
– Ĉu vi parolas Esperante? – lepte meg elég rendesen a Tizedest.
– Jes. – lepdődött meg, és derült fel a Tizedes. Ebben az életben nem gondolta, hogy lesz egy olyan telefonhívása, amit eszperantóul fog bonyolítani. Ezért érdemes volt élni.
Így aztán csevegésbe kezdtek.
– Azért telefonálok, mert a rendszer jelezte, hogy az egyik általunk körözött személy adatait lehívtátok. – adott gyors magyarázatot a hívásra a telefonvonalban lévő ismeretlen.
– Igen, így volt. Egyébként a nevem Kiss. – próbálta valami elfogadható mederbe terelni a beszélgetést.
– Oh, párdon, elnézést. Én Tót vagyok. Örvendek.
– Nos, tehát, igen, különös körülmények között elhalálozott egy személy, kinek különleges ismertetőjére rákerestünk, és kaptunk tizenkét találatot.
– Igen, nos ne keresd őket. Mind a tizenkét személy egy és ugyanaz az ember. Nem tudjuk, hogy melyik lehet a tényleges és valódi neve, de mi csak Aslannak hívjuk. Ez török név, azt jelenti oroszlán. És igaz is. Ezt az embert lehetetlen elkapni. Minden országban más és más néven bukkan fel. Azt gondoljuk, nagyon sok terrorista szervezethez köze van, bár nem tagja egyiknek sem. Saját meggyőződéséből robbantgat. És nagyon ügyes. Hogyan halt meg? Tűzpárbaj? Sarokba szorítottátok, és öngyilkos lett? Igazán szép teljesítmény, egy nagyon veszélyes és régóta üldözött veszélyes terroristát kapcsoltatok le. Kinek az érdeme, mesélj!
– Ööööö, hát, nos, az az igazság, hogy egy állampolgárunk parkolás közben meglökött egy pár autót, ő pedig az egyik alatt éppen bombát szerelt. Azonnal meghalt, áthajtott a mellkasán a saját autója, és apróra összetörte az összes bordáját. A tüdőt is átszúrta kettő.
– Nohát. Azt akarod mondani, hogy az egyik legnagyobb terroristát leparkolták? – hitetlenkedett Tót.
– Igen, egy adóellenőrnő.
– Huh. – és röhögni kezdett, nem bírta abbahagyni. – Anyám! – kiáltott fel magyarul.
A Tizedes rendesen meglepődött, és magyarul próbálkozott.
– Elnézést, hogy mondta?
A vonal végén döbbent csend. Majd a válasz:
– Magyarul, miért, Magyar vagy?
– Igen, hát nem látod, hogy minket hívtál?
– Én nem hívtam, a rendszer automatikusan kapcsolt, nem láttam a számot. Itt ülünk egy központban, és felváltva kapjuk a kapcsolásokat, ha valaki lehív adatot a rendszerből.
– És hol van az a központ?
– Virginia Állam, de a pontos helyet nem adhatom meg.
– Ilyet még apám térde kalácsa sem látott! – és ez maximálisan igaz volt, mivel a nevezett testrész sohasem telefonált, nem rendelkezett szemekkel, és akkoriban telefonból sem volt sok a környezetében.
Miután ilyen szépen egymásra találtak, és kiderült, hogy az egész Egyesült Államokban nagy valószínűséggel nincs még egy ember a magyart leszámítva, aki beszélne eszperantóul, nyugodtabban megvitathatták a dolgot. Tökéletesen illetlenül és a legnagyobb érzéketlenséggel együtt röhögtek egy jó tíz percet azon, hogy a legnagyobb körözött terroristát elparkolta egy Apeh ellenőr.
– Ja, a hölgy ellen folyamatban van a büntetőeljárás. Most próbálom lezárni.
– Hát én azt ajánlom, hogy még ne tedd! Ha megnézed a körözési adatokat, jó néhány ország ajánlott fel jutalmat a kézre kerítőnek. Szerintem elmondhatjuk, hogy kézre került.
– Igen, tepsire került – és ezen megint röhögtek egy kört.
– Szerinted hogyan tovább? – kérdezte a Tizedes, mert nemzetközi szinteken elég bizonytalan volt.
– Hát a szokásos eljárás ilyenkor, hogy jelentitek a halálestet, mi meg intézzük a többit.
– És....... hogyan, milyen........ – kezdett zavartan dadogni a Tizedes.
– Mondjuk magyarul, én meg majd lefordítom. Szerintem ezeknek itt már tök mindegy, hogy eszperantó vagy magyar, nem beszélnek semmi nyelvet az anyanyelvükön kívül! Elég gáz, nem?
És ezen megegyeztek, hogy lám, egy szimpla magyar az USA kellős közepén négy nyelven is beszél.
Tót, akiről kiderült, hogy Tóth, megadta az e-mail és fax adatokat, és nevetve elköszönt.
– Majd még jelentkezem! – ígérte.
A Tizedes elégedetten dőlt hátra. Nocsak, nocsak, hová tartunk! Ilyet nem látott még a Nagyapám térde kalácsa sem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése